A Montessori eszközök rendszere

A kívánt célok eléréséhez szükséges eszközrendszer:

1. Érzékelést, észlelést fejlesztő eszközök: hallás, látás, tapintás, szaglás. ízlelés
2. Térérzékelés, kiterjedés eszközei
3. A világ megismerését segítő eszközök. Kozmikus nevelés. (földrajz, botanika, állatismeret, kísérletek)
4. Praktikus fogások és technikák gyakorlását segítő eszközök
5. Az írás előkészítését elősegítő eszközök - Anyanyelvi nevelés
6. A számlálás és mérés eszközei - Matematika

(Forrás: Magyarországi Montessori Egyesület)

A Montessori pedagógia elméleti alapjai

Maria Montessori egységes pedagógiai rendszerének kidolgozásakor a gyermek alapos megismeréséből, megfigyeléséből indult ki, amit mint tudós, elméletekkel támasztott alá.

Eszerint minden gyermek adottságként rendelkezik a világ megismerési igényével, cselekvési vággyal, ezek kibontakozását csak elő kell segíteni. Ebből következik a gyermeki személyiség tisztelete, fejlődési tempójának figyelembe vétele, hiszen csak így őrizhető meg a tanulás öröme.

Módszerének lényege, hogy nem tanít, hanem a gyermekeket olyan környezetbe helyezi, olyan játékeszközökkel veszi körül, amelyeket kézbe véve és használva saját tapasztalataik alapján fedeznek fel dolgokat, fejlesztik képességeiket, jutnak új ismeretekhez. Bármikor és bármeddig játszhatnak akármelyik játékeszközzel. A pedagógus csupán figyelemmel kíséri tevékenységüket, fejlődésüket, és ha szükséges, segítséget nyújt. A tanításközpontúság helyett az önálló tanulást helyezi előtérbe.

Szabadságra, önfejlődésre, önállóságra nevel, azáltal, hogy figyelembe veszi a gyermek adottságait, fejlettségi szintjét, tempóját, biztosítja a problémák önálló megoldását, a felfedezés örömét.

Pedagógiája szerint a finommotoros képességek és az érzékelés a legkisebb gyermekkortól fejleszthető megfelelő gyakorlatokkal. Ezekhez dolgozta ki saját eszközrendszerét.

A gyermekek az eszközökkel szabadon tevékenykedhetnek, a problémákat cselekvés közben, önállóan oldják meg. Így biztosítja a gyermek fejlődésének szabadságát, nem magára hagyja, hanem megfelelő környezettel, szeretettel, változatos tevékenységi lehetőségekkel veszi körül.

Önálló feladatmegoldásra képes, a felnőttektől egyre kevésbé függő gyermekeket nevel.

Az így oktatott gyermek belső késztetése a világ megismerésére, öröme a tanulásban megmarad, képes a lehető legmagasabb szintű teljesítmény elérésére önálló tanulás útján.

Elvek
A gyermek abszorbeáló (mindent magába szívó lélek):
Életünk első 6 évére jellemző az, az állapot, hogy a minket körülvevő világ információit mindenféle tudatosság nélkül magunkba szívjuk. 6 éves kor körül ez fokozatosan megszűnik, kezdődik a tudatos gondolkodás kialakulásának ideje.

Érzékeny periódusok ideje:
Minden gyermek rendelkezik azzal a képességgel, hogy személyiségét belső fejlődésen alapuló terv alapján építse fel, vagyis önmagunk építőmesterei vagyunk. Ez a fejlődés ún. szenzibilis fázisok (intenzív, irreverzibilis időszakok) során valósul meg, melynek 3 fő szakasza van:

1. 0-6 év:
• 0-3 év az érzékszervi tapasztalatok ösztönös befogadása – abszorbeálás. Ez a fejlesztés legkritikusabb időszaka. A legnagyobb változások az élet első 3 éve alatt zajlanak. Ekkor még nincs tudatában a tetteinek és reakcióinak. Nagyon belemerül abba, hogy arra használja az öt érzékszervét, hogy kutat. Ezért a felnőttnek engednie kell, hogy a mindennapi élet egy része legyen, szabadon kutasson.
• 3-6 év az abszorbeálás és a tudat fejlődésének időszaka, az „én” és az akaraterő megjelenése. Rájön, hogy tanul. Tudatában van a gondolatainak, ráébred, hogy tud gondolkodni. Az őt nevelő felnőtteknek ekkor meg kell engedni, hogy aktívan részt vegyen az életben, saját maga cselekedhessen.
2. 6-12 éves kor a tudatos gondolkodás időszaka, kialakul a képzelőerő és a tudományos ismeretek alapjai, a közösségi és erkölcsi fogékonyság, érzékenység a morális értékek, a természeti jelenségek iránt. A gyerek elsajátította az alapvető emberi készségeket: megismerte a körülötte levő világot, koordinált a mozgása, folyékony beszél, és egy fejlett személyiség. Már nincs az abszorbeálás. Most érvelésen keresztül tanul, miközben arra használja a képzeletét és logikáját, hogy feltárja a tudomány különböző területeit. Ebben a korban kielégíthetetlen a kíváncsisága Tudni akarja hogyan, mikor, hol, miért? Szeret csoporthoz tartozni, megjelennek az első függetlenedési kísérletek a családtól.
3. 12-18 éves kor a „szociális újszülöttkor”, az átépítés ideje. Az etikai és szociális értékrend, az önálló döntések, az igazság és az emberi méltóság kialakulásának kora. Fogékonnyá válik a felnőttkor társadalmi szerepére.

Minden életkorra jellemző tehát egy-egy terület, amely fokozottan intenzív érdeklődésben nyilvánul meg, a gyermek a tudást különösebb erőfeszítés nélkül szívja magába, ha a megfelelő cselekvést a fejlődésüknek megfelelő időben biztosítjuk. Ha felismerjük ezeket az érzékeny fázisokat, akkor a gyermek környezete pontosabban tervezhetővé válik.

A gyermek szabadsága:
A módszeresen megtervezett, tevékenység közbeni szabadságot jelenti. Minden cselekedet megengedett, ami nem sérti a többi gyerek önálló tevékenységét. A szabadság természetes határa a közérdek és az ennek megfelelő magatartás, vagyis tilos minden agresszív, másokat zavaró viselkedés. Ezáltal a gyermekek megfelelő önbizalmat szereznek, de értékelik társaikat, elismerik azok jogait.

A munka, a gyermeki aktivitás:
A gyermek maga alkotja meg képzeleteit, fejleszti érzékszerveit, építi gondolatvilágát, vagyis végzi a munkát, melyet a környezet vezet. A cselekvés megindítója a pedagógus, irányítója a jól megválasztott eszköz, de a cselekvő alany maga a gyermek. Az aktivitás két alapvető feltétele:

• a gyermekekhez méretezett, megfelelően berendezett tevékenységi tér
• a tevékenységet befolyásoló, irányító eszközök ( Montessori - eszközök )

Az egyes eszközökkel való munka bevezetését Montessori leckének nevezi. A kellő pillanatban megtartott jó lecke új ismereteket ad, készségeket fejleszt.

Az előkészített környezet:
A pedagógus feladata a környezetet az eszközökkel párosítva megfelelően a gyermek köré emelni.

A gyermek megszületésével a felnőttek életét szolgáló környezetbe kerül, ami kiszolgáltatottá teszi. Annál függetlenebb lesz, minél inkább az ő igényeit, fejlődését szolgáló környezetet teremtünk, hogy képességeit szabadon kibontakoztathassa.

A már említett gyermekhez méretezett tér egyszerű, könnyű, használójuk testméretéhez alkalmazkodó bútorokkal, egyéb használati tárgyakkal berendezett. A fogasok, kézmosók általuk elérhető magasságban vannak, az eszközök, könyvek szintén elérhető, alacsony polcon helyezkednek el.

Ez a környezet tartalmazza az önnevelés eszközeit, melyekből a gyermek szabadon választhat. A nevelő a gyerekeket fejlesztő eszközökkel veszi körül, melyekkel szívesen játszanak, ez a manipuláció segíti őket az ismeretszerzéshez.

A szabadság és a környezet kölcsönösen feltételezik egymást, a szabadságnak csak addig van értelme, ameddig saját életkorának, fejlettségi szintjének, megfelelő eszközökkel tevékenykedhet.

Az önkontroll:
A mindennapos tapasztalatok lehetőséget adnak a gyermeknek, hogy korrigálni tudja hibáit, önbizalomra tegyen szert. Ezáltal saját lehetőségeit is pontosan képes felmérni.

A pedagógus, szülő feladata:
Az elveknek megfelelően átalakul. Nem kizárólagos „tudásközvetítő”, hanem a tanulók önművelődési folyamatának háttérben tevékenykedő szervezője.

• Elsődleges feladata a gyermeki tevékenységek megszervezése az életkori szempontokat, érzékeny periódusokat figyelembe véve.
• Előkészíti a „taneszközöket”, játékokat, ügyel azok szakszerű használatára, újakat tervez, illetve készít, ellenőrző feladatlapokat szerkeszt.
• Megfigyeli növendékeit, ennek alapján személyre szabott segítséget nyújt, tanácsokat ad. Előfordul, hogy egy gyermek figyelmét olyan dolog ragadja meg, amire nem számít. A pedagógus ezt észrevéve, biztosítja a hozzá való eszközöket.
• Ellenőriz, figyelmeztet, korrigál, osztályzás nélkül.

Az így nevelt gyermek boldog, bátor, bízik önmagában, érzelmekben gazdag, segítőkész, gyermekkora derűs, hiszen érzi, hogy szeretik, és tiszteletben tartják személyiségét, biztosítják szabadságát. Megkapja az önálló döntési jogot önmaga megvalósításához, miközben, ha szükségét érzi, feltétel nélkül támaszkodhat a pedagógus segítő irányítására.

(Felhasznált irodalom: Magyarországi Montessori Egyesület: Maria Montessori pedagógiai módszere -Tanfolyami jegyzet, Készítette: Kilián Szilvia)